Takeru: Mi csak arról beszélünk, hogy milyen jó a sampon amit Hiroto használ.

Hiroto: Igen. Tényleg jó. Végtére is,  a sampon használata fontos. Vagy inkább, ha egy jó sampont és kondicionálót választasz, a hajad nem fog annyira károsodni!

Takeru: Ez így van! De én nem vagyok olyan válogatós a márka szempontjából.

Hiroto: Ez nem jó! Ez határozottan nem jó!

- Már kezdi~!

Hiroto: Kezdek… mit? (nevet)

Takeru: Múltkor, Shou említette, hogy mivel a családod egy szépségszalont üzemeltet, ha egyszer hajról kezdesz el beszélni, szakértőnek fogsz tűnni, és teljesen beleéled magad az ezzel kapcsolatos beszélésbe.

-Tehát a beszélgetés már elkezdődött. Valahogy a senior szerepe ma Hirotoé. (nevet)

Hiroto: Ez vicces, mert én vagyok a legfiatalabb a bandámból (nevet). De nem hiszem hogy olyan sokkal lennék idősebb Takerunál.

Takeru: Ez így igaz. Ugyanabból a generációba tartozunk.

Hiroto:  Igen. Mellesleg, mi vagy te, Takeru?

Takeru: Micsoda?!

Hiroto: Oh, nem így értettem (nevet). Úgy értem milyen zenét hallgattál mikor eldöntötted, hogy elkezdesz egy bandát?

Takeru: Akkor ez a ’mi’ amiről beszélsz (nevet). Ez kicsit meglepett (nevet). Dragon Asht, Ellegardent, Orange Ranget és KORN-t hallgattam.

Hiroto: Tehát akkor nem Visual Kei hallgatással kezdtél.

Takeru: Igen. A húgom szerette a VKt, így megnéztem néhány DVDt amije volt, és ezek után tanultam a Visual Keiről.  Az első számok amelyeket lemásoltam a Sadstől, Orange Rangetől és a Nirvanától voltak.

Hiroto: Ez aztán számos különböző műfaj!

Takeru: Igen. Sok különböző fajtájú zenét szerettem. Szerettem az idolok zenéit, mivel azok igazán kiváló minőségűek voltak. Valójában, először nem akartam bandát; színműíró és filmkészítő* akartam lenni.

Hiroto: Huh? Mit értesz ezalatt?

Takeru: Rossz voltam a zenében.

Hiroto: Az voltál? Akkor miért kezdted el a bandát?

Takeru: Miután meghallgattam hyde 666 cím albumát (2003 decemberében jelent meg), olyan sokkot kaptam, hogy elmentem életem első koncertjére. Az a koncert igazán jó volt, és kíváncsi voltam „Vajon milyen lehet a kilátás a színpadról?”, és ezzel együtt, akartam egy bandát.

Hiroto: Értem. Az énekes voltál?

Takeru: Igen. Csak azt tudtam hogyan kell énekelni.

Hiroto: Értem. Szóval ez nem olyan hogy csak mert egy bandában akartál lenni; ez inkább a zene miatt van amit éreztél a filmes díszletek között.

Takeru: Ez így igaz. Gyerek korom óta, igazán szerettem filmeket nézni és regényeket olvasni, így úgy éreztem, egy olyan világot akarok létrehozni, amely a zenéhez kapcsolódik.

Hiroto: Értem. Ez érdekes. Ezek után, úgy érzem hogy most pontosan ezt csinálod a SuG-gal. Megtehetsz mindent amit akarsz.

Takeru: Igen. Mint ahogy a zenénk is a létrehozáson alapul.

Hiroto: Igen. Ez így van. Milyen fajta regényeket olvasol?

Takeru: Gyerekként mindenfélét olvastam. Először, olyanokat mint például „Gulliver utazásai” (nevet). De az első regény amit olvastam, Ishida Irától volt.

Hiroto: Mit olvastál az utóbbi időben?

Takeru:  Nemrég olvastam Sakuraba Kazuki „ Rowan lány és hét látszatra aranyos felnőtt ”. **

Hiroto: Olvastál már Nishio Ishin munkáiból? Mint a „Ghostory”?

Takeru: Oh, már hallottam róla!

Hiroto:  Ahelyett, hogy  a cselekmény fordulatok lennének érdekesek, inkább a szójátékok azok. Otsuichi munkái is érdekesek.

Takeru: Kedvelem Otsuichi munkáit! Egész középiskola alatt olvastam a munkáit!

Hiroto: Én is sok művét olvastam. Mi a kedvenc regényed tőle?

Takeru: „Az elveszett történet”! És neked, Hiroto?

Hiroto: Kedvelem a  „Hét szobát” a „Zoo” sorozatból. (Állatkert -ford.)

Takeru: Abból filmet készítettek, igaz? Igazán jó volt! Én is szeretem! Én is kedvelem a „Zoo-t”.  Kitaláltam, hogy a The Back Horn ’Kiseki’ klipje egy filmadaptáció. Az volt a film főcímdala.

Hiroto: Otsuichi írási stílusa groteszk lehet, de az nem érdekes hogy van egy kis szomorú felhang is benne?

Takeru: De az! Olvastad Tsukenawa Koutaroutól az  „Éjszakai Vásárt”, Hiroto?

Hiroto: Nem.

Takeru: Ha szereted Otsuichi munkáit, azt a regényt ajánlom! Biztos vagyok benne, hogy szeretni fogod!

Hiroto: Tényleg? Akkor elolvasom.

- Srácok, ti igazán jól kijöttök (nevet)

Takeru: Igen!

Hiroto: Természetesen (nevet). De te tényleg szereted a regényeket, ugye?

Takeru: Igen. Szeretem a filmeket és a klipeket is! Mikor diák voltam, csakis olyan TV műsorokat néztem, amiben klipeket játszottak le.  Mindig az „#100tól #1ig”-et néztem!  

Hiroto: Emlékszem azokra a műsorokra (nevet). Én is néztem őket. De mikor diák voltál, nem volt más srác aki olvasott volna regényeket, ugye?

Takeru: Nem volt. De sok ember van a Visual Kei világban, aki igen.

Hiroto: Ez igaz. Minden amit régen és most csinálok, az a regényolvasás és gitározás (nevet). Mert a legalapvetőbb részem lehangolt (nevet).

Takeru: Ugyanez a helyzet itt is (nevet). De te tényleg agresszív vagy mikor színpadon állsz, Hiroto! Ráugrassz a hangszórókra és ott gitározol. Ez meglep. Mikor először láttam hogy ezt csinálod.

- Meglepő, ez a srác(Hiroto) valójában ilyen dolgokat csinál (nevet)

Hiroto: Ezt teszem (nevet). Igen. Igen ezt csinálom (nevet)

Takeru: Ahahaha. De neked muszáj nagy fizikai képességednek lennie.

Hiroto: Ahahaha. „Fizikai képesség” (nevet)

Takeru: De ez várható volt, mivel táncoltál és stb.

- Micsoda? Táncolt? Ezt most hallom először!

Hiroto: Nem, nem.  Nem táncoltam megfelelően, mint ahogy Takeru (nevet)

Takeru: Nem, nem, nem. Csak kíváncsi voltam mi Hiroto motiváció forrása. Meg akartam kérdezni tőled, így ezért jelöltelek erre a projektre!

Hiroto: Oh! Így most végre elérted az üzletet? (nevet)

Takeru: Ez nem így van (nevet)

Hiroto: De a bátyám, aki 10 évvel idősebb nálam, táncolt. Miután néztem őt, kb. 3 évesen, valahogy táncolni kezdtem vele, így azt hiszem segített nekem az atlétikus jártasságomban. De nekem tényleg nincs nyomom, amit csinálok a színpadon (nevet). Koncert előtt, és mielőtt kimegyek a színpadra, elképzelem magam, ahogy sok klassz dolgot csinálok, de mikor fellépek a színpadra és abban a  pillanatban mikor kilépek a közönség elé, az agyam üres. Őszintén ez azért van mert egy igazán lehangolt személy vagyok (nevet). Mikor általános iskolás voltam, eléggé rossz voltam az emberekkel való érintkezésben. De számos dologról gondolkoztam. Ez azért volt, mert teljesen meg voltam győződve arról, hogy a világ  körülöttem forog (nevet)

Takeru: Ahahaha:  Mindenki így gondolkozik. Az emberek bandákban különlegesek (nevet)-

Hiroto: Igen (nevet). Attól a pillanattól kezdve,  amikor találkoztam a gitárral, azt gondoltam „Ezzel, a világ tényleg körülöttem fog forogni”. Azt hiszem minden dolgot megcsináltam amit valóságként megálmodtam. Vagy inkább, érzem, hogy felfedeztem azt a helyet ahol  átélhetem azokat az álmokat. Ha nem lett volna gitár, a világ nem foroghatna körülöttem (nevet). Olyan siralmas vagyok~.

Takeru: Teljes mértékben megértem mire gondolsz! De jól van ez, mivel van gitárod. Nekem nem jutott semmi.

Hiroto: Neked ott van az éneklés, nem?

Takeru: Nem, úgy értem ha valaki azt mondja nekem „Mutasd mit tudsz csinálni, most azonnal”, nem tudom őket csak énekléssel  kérni. Időbe telik elmagyarázni dolgokat szavakkal. Nem gondolom úgy, hogy ez egy jó dolog. Épp ezért ez az egyik komplexusom.  

Hiroto: De az általad csinált dolgok nem a személyiséged egy része? Szerintem az.  A dolgok amiket te csinálsz, nem olyanok amiket bárki más megcsinálhat.

Takeru: Ez boldoggá tesz. Köszönöm szépen! Azt hiszem értem honnan jön a motivációd, Hiroto.

Hiroto: Abból a tényből, hogy egy lehangolt személy vagyok (nevet)

Takeru: Nem, ez nem így van (nevet). De az is egy része a motivációdnak. Ha neked nem lenne az a részed, nem hiszem hogy meg tudnád mutatni a robbanékony erőt. Általában, ha neked nem lenne az a fajta alapod, ne tudnád elérni a forráspontot. Azt hiszem ez azért van mert egy egész sor érzelmed van, tehát egy fajta robbanékony erő.

Hiroto: Ez igaz. De az emberek, mint Kawamura Ryuichi és hyde tényleg csodálatosak ezek után. Te nem tudod legyőzni őket. Nincs rá mód, hogy ők általában kétpólusúak a színpadon. Szerintem ők szimplán természetesek. Ez nagyszerű. Úgy gondolom ez tényleg nagyszerű.

Takeru: Igen. Igazán szeretem hyde-ot, de nem akarok sohase találkozni vele (nevet).

- Huh? Miért nem?

Takeru: Mindig is felnéztem rá. Szerintem, nem akarom azt hinni, hogy e világ része (nevet).

Hiroto: Teljesen megértem mire gondolsz. Ez olyan, hogy mert annyira szereted és tiszteled őket, nem akarsz velük találkozni.

Takeru: Igaz.

- Ez jó volt,  hogy csak most beszélsz erről.

Hiroto: Nekem meg volt az esélyem hogy találkozzak Sugizóval, és azóta látjuk egymást hébe-hóba. De mióta Sugizo kitalálta, hogy felnézek rá, úgy érzem hogy egy kis távolságot tart közöttünk.

Takeru: Milyen kedves tőle! Mindig is csodáltam őt!

Hiroto: Most kaptam pár juniort, így figyelek, és érzem, hogy meg kell próbálnom a legjobbat kihozni magamból, és kedves seniornak lenni, amit a juniorjaim akarnak tőlem. Nem tudok túl gondtalan lenni körülöttük (nevet). 8 év után egy bandában, vannak pillanatok, mikor úgy érzem olyasvalakinek kell lennem, aki méltó a „senior” rangra. Azt is gondolom, hogy tudnom kell hol a határ a kapcsolatteremtésben, azokkal az emberek akiket csodálok, és akik a zenélésbe vezettek.

- Ez azt jelenti szeretnéd megmutatni a tiszteletedet az ilyen embereknek, nem a senior-junior kapcsolat miatt, hanem azért mert jelentős emberek számodra, igaz?

Hiroto: Igen. Ez pontosan így van. Ez olyan mintha ők nem olyan szinten lennének ahol „seniornak” nevezem őket. Ők azok az emberek akik miatt zenélek. Ilyen módon gondolkozva, sose tudnám átszakítani a határt. Fent kell tartanom a távolságot kettőnk között.

Takeru: Értelek!

Hiroto: Még ha látom is őket, nem veszíthetem el a szívemet, csak  mert  klasszak. De ez nem azt jelenti, hogy sose akarom őket látni egy életen át, ez csak az, hogy nem hiszem, túl közel kellene jutnom hozzájuk.

Takeru:Értelek! Ahelyett, hogy nem akarod elveszíteni a szívedet, inkább nem akarsz túl sokat tudni róluk.

Hiroto: Igen.

- Te abban akarod őket tartani, hogy „valaki akit csodálok”.

Takeru: Helyes. Addig a pontig ahol azt akarod gondolni, ők nem ehhez a világhoz tartoznak. Nem azt akarod gondolni, hogy adót fizetnek,  mint mindenki más.

Hiroto: Ahahahaha! Értelek!

Takeru: Ez arra emlékeztet, hogy csüggedtnek éreztem magam egyszer! Mikor egy bizonyos nyugati banda Japánba jött, elmentek abba az üzletbe amit az ismerősöm üzemeltetett. Kíváncsiak voltak miért kell 6000yent fizetniük egy pár nadrágért, de úgy tűnik végül nem vették meg, mivel ránéztek az árcédulára és  azt mondták, túl drága! Ezt hallva, egy kicsit csüggesztő.

Hiroto: Ahahaha.

- Azt gondolod „ Ne mond azt, hogy 6000yen drága!”.

Hiroto: Óvatosnak kell lennünk! Ez velünk is megtörténhet! Ha elmentünk volna egy üzletbe, ahol az üzletvezető ismert minket, és végül nem vettük volna meg a 6000yenes nadrágot, mert túl drága,  az üzletvezető határozottan elmondaná a rajongóknak, akik az üzletbe jönnek, hogy „Mikor Alice Nine Hiroto itt volt, azt mondta, hogy azok a nadrágok túl drágák, és végül nem vette meg”. Igaz?

Takeru: Ahahah. Igaz (nevet)! Óvatosnak kell lennünk! Határozottan elmondanák azokat a dolgokat!

Hiroto: Elmondanák! Van néhány taxisofőr, akik nem gondolják meg kétszer, mielőtt elmondják a rajongóknak, hol lakik az ember.

Takeru: Igen! Igazán megvetem ezt.

- Vannak ilyen emberek. Egyszer egy taxisofőr elmondta nekem hol lakott Saijou Hideki.

Hiroto + Takeru: Látod (Kirobbanó nevetés)!

- Szóval ez volt a 30 perc.

Takeru: Huh~?!

Hiroto: Ez túl gyors volt~ (nevet)

- Végül, miért nem teszel egy ígéretet Takerunak, Hiroto?

Hiroto: Egy ígéret?! Rendben. Remek lenne, ha ugyanazon a színpadon állhatnánk egy nap. Nem úgy tűnik, hogy tudnánk néhány érdekes dolgot csinálni?

Takeru: De igen! Mindig is akartam valami hasonlót csinálni, így nagyon örülnék ha megtehetnénk! Nagyon szépen köszönöm a mai napot!

Hiroto: Szintúgy. Köszönöm.

-------------

4. részben Hiroto és Ryoga(BORN) lesz.

Megjegyzés:

*Ez nem biztos, mert egy olyan kifejezés volt az angol szövegben amit nem értettem.

** Nem tudom, hogy hasonlít-e az eredeti címhez.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.